Pénzügyi piacok
A pénzügyi piac fogalma, feladata
A pénzügyi piac a pénz cseréjének helyszíne, a pénz cseréjének közvetítésében szerepet játszó szereplők (egyének és intézmények), pénzügyi eszközök, mechanizmusok, valamint törvények, szabályozók és szokásjogok összessége. Elsődleges feladata a gazdaságban keletkező szabad pénzeszközök (szélesebb értelemben vett megtakarítások), tőkék eljuttatása a felhasználókhoz. A felhasználók ui. keresletet támasztanak a megtakarítók jelenleg rendelkezésre álló, azaz jelenbeli pénzére, a megtakarítók pedig jelenlegi pénzt kínálnak a felhasználók jövőbeli pénzéért. A pénzügyi piacon tehát különböző időpontbeli pénzek cserélnek gazdát. A pénzügyi piacokon pénzügyi eszközökkel – pénzzel és pénzre szóló követelésekkel, például értékpapírokkal – kereskednek. A gazdaság összes szereplője kapcsolatba kerül a pénzügyi piacokkal: megtakarítóként, befektetőként, hitelezőként, adósként stb. A pénzügyi piacok összefoglaló elnevezés alatt három, a gyakorlatban egymástól szinte teljesen elválaszthatatlan piacot értünk: devizapiac, pénzpiac és tőkepiac.
A pénzügyi szektor közvetítő szerepe
A közvetítőrendszer szerepét illetően a tőkeáramlás két formáját különböztetjük meg
Közvetlen tőkeáramlás: a megtakarítás közvetlenül cserél gazdát a végső felhasználó jövőbeli pénzével, azaz az ő fizetési ígéretével, pl. valamely értékpapírral. A különböző értékpapírok szabványosításának köszönhetően a megtakarító és a felhasználó igényei könnyen megfeleltethetők egymásnak, így csak összetalálkozásukat kell elősegíteni. Ezt segíthetik elő az értékpapír-piaci közvetítők, az ügynökök (dealerek, brókerek).
Közvetett tőkeáramlás: a megtakarításokat először egy közbeeső intézménynek össze kell gyűjtenie, hogy azokat a végső felhasználók nagyságrendre, kockázatra, lejáratra és likviditásra vonatkozó igényei szerint átalakítva továbbadja.
A közvetítő intézmények a következők
Kereskedelmi bankok: a legszélesebb profilú pénzügyi intézmények, amelyek a bankügyletek szinte mindegyikével foglalkoznak (lásd a korábbi fejezeteket).
Betéti intézetek: a megtakarításokat hosszúlejáratú hitelforrásokká alakítják (pl. lakásépítést finanszírozó takarékpénztárak…).
Biztosítók, nyugdíjalapok: fő funkciójuk, hogy az általuk összegyűjtött pénzalapjukból kártérítéseket fizessenek, illetve nyugdíjat folyósítsanak ügyfeleiknek. Alapfeladatuk minél színvonalasabb ellátásához viszont az kell, hogy az általuk összegyűjtött tőkét biztonságosan és jövedelmezően befektessék. A nyugdíjalapok bevételei és kiadásai, ezáltal szabad pénzeszközei hosszú távon is nagy pontossággal számszerűsíthetők, így lehetőségük nyílik hosszú lejáratú és nagy hozamú befektetésekre, elsősorban vállalati kibocsátású kötvények és részvények vásárlására is.
Befektetési társaságok és alapok: arra specializálódnak, hogy az értékpapírt vásárolni szándékozók sok kis tőkéjét összegyűjtsék abból a célból, hogy az így összegyűlt megtakarításokat nagy szakértelemmel, pontos információkkal, kis tranzakciós költségek mellett, jövedelmezően befektessék. Portfoliójukat úgy alakítják, hogy a kockázatokat megosztva a lehető legnagyobb jövedelmet realizálják. Az ügyfelek a társaság által elért jövedelemből befektetéseik (befektetési jegyeik) arányában részesülnek.
Finanszírozási társaságok: forrásaik értékpapír-kibocsátásból és kölcsöntőkéből származnak. Az így szerzett tőkét kis összegű, zömmel rövidlejáratú fogyasztási vagy üzleti célú hitelek nyújtására fordítják.
Egyéb közvetítő pénzintézetek: állami hivatalok, intézmények, brókercégek, jelzálogbankok, lízingtársaságok.
A pénzügyi piacok csoportosítása
A pénzügyi piacokat többféle megközelítésből csoportosíthatjuk
Időbeliség szempontjából:
Pénzpiac: A pénzpiac foglalja magába mindazon pénzügyi eszközöket és ügyleteket, amelyeknek lejárata (hátralévő futamideje) nem haladja meg az egy évet. Pénzpiaci eszközök így a kereskedelmi és kincstári váltók, átruházható rövid lejáratú banki letéti jegyek, az egy éven belüli bankbetétek és bankhitelek. A pénzpiac megléte nélkülözhetetlen a gazdasági alanyok likviditásmenedzselése szempontjából.
Tőkepiac: A tőkepiac ezzel szemben a hosszú távú beruházások finanszírozásának színtere. Olyan pénz- ügyi eszközök adásvételét bonyolítja, amelyeknek lejárata az egy évet – általában jócskán – meghaladja (részvények, kötvények, jelzáloglevelek, hosszú lejáratú banki letéti jegyek, illetve betétek és hitelek). A tőkepiaci eszközök között, szemben a pénzpiacon tapasztalhatókkal, domináns részarányt képviselnek az értékpapírok.
A kibocsátás alapján: nyílt és zárt piac. Előbbi esetében a pénzügyi eszközök értékesítése nyilvános kibocsátással, utóbbinál zártkörű forgalmazással történik.
A piac funkciója alapján: Elsődleges és másodlagos piac. Előbbinél a pénzügyi termék közvetlenül a felhasználótól, tehát a kibocsátás során kerül a megtakarítóhoz, utóbbinál már közvetítéssel, azaz másodkézből, egy olyan befektetőtől, aki korábban jutott hozzá.
Az ügyletek esedékessége szerint: azonnali és határidős piac. Az azonnali vagy prompt piac jellemzője, hogy a szerződéskötéssel egyidejűleg megtörténik a teljesítés is. A határidős vagy termin piac olyan ügyletek lebonyolításának színtere, amelyeknél a szerződéskötéstől időben külön válik a teljesítés (amely valamely jövőbeli időpontban válik esedékessé). A határidős piac szereplőit gyakran az elérhető spekulációs nyereség, illetve a kockázatkezelési szándék motiválja.
A pénzügyi eszköz jellege alapján: kiemelhető az értékpapírpiac, amely az értékpapírok adásvételének a helyszíne. Ez a piac is lehet elsődleges vagy másodlagos, azonnali vagy határidős, nyílt és zárt.